Tesztek - Suzuki Grand Vitara 1.9 2006 1. (A5)



Forrás: A5

2006. június 06., kedd - [14:45] 
Suzuki Grand Vitara 1.9 DDiS teszt 
A mi tankunk
- Janika 
 
Egyszerű, mint a legtöbb Suzuki, mégsem knnyű róla ítéletet mondani. A dízellel nem olyan jó, mint a konkurensek, de szép és egyben van. Talán egy szerényebb árral lenyűgözőbb lehetne. 

A Suzuki mindig is erős volt terepjáró szinten, itt persze nem a Párizs-Dakar sikerekre gondolok, hiszen olyanok nincsenek is, hanem olyan terepjárókra, amelyeket szívesen használnak a offroad-osok. Az előző Grand Vitarából például jó néhány darab a hungaroringi Adventure Parkban is szolgál, tehát csak nem lehet valami döbbenetesen rossz, ha a szakemberek is ezzel járnak. Ehhez képest az új Grand Vitara igazi divatterepjáró lett, megnyerő külsejével teljesen más képet fest magáról, mint amit az előző tett.

Sokat fejlődött
Sokat fejlődött
Első a megjelenés, mondták a nagyok, ezt pedig a Suzuki is hallhatta, ugyanis a Grand Vitarát igazán formásra építették. Igazi sarkos, markáns, erőt demonstráló szörnyeteg, így nem annyira a nőies vonalba ment el, mint mondjuk a Toyota új RAV4-ese. A küllem azonban még nem minden, bár kétség kívül ezzel is sokat el lehet érni, de azért nem árt a megfelelő tartalom.

Annak idején Vida Feri kollégámnál volt a régi Grand Vitara turbódízelben, jó volt, igaz szép semmi esetre sem, de jól ment terepen. Aztán idén jött az új Grand Vitara rövidben, 1.6-os motorral, az már szép is, jó is, de számomra örök talány is, hogy kinek kell majd ilyen. Elsősorban cicababa autó lehet belőle, de sosem lehet tudni.



Jól néz ki
Jól néz ki
Ehhez képest a Grand Vitara ötajtós változata jóval nagyobb, van benne kapcsolható összkerékhajtás, meg felező, vagyis nem csak tágasabb, hanem hasznosabb is, bár a nagyobb tengelytáv nem igazán használ a terepjáró képességnek. Ez azonban szerintem nem annyira sarkalatos pont, hiszen azért az SUV vásárlók nagy többsége életében egyszer téved el tesztútra. Ebben viszont van két erősebb motor, a nagy 2000-es benzines, meg a Renault-tól örökölt 1.9-es turbódízel, ami ugye Suzuki révén a nagyszerű DDiS kódnevet kapta.




Sajnos a Suzuki gyári tesztautója meglehetősen lefoglalt, míg nekünk már a háromajtós tesztje óta viszketett a tenyerünk, így ismételten a Suzuki Pluszhoz fordultunk segítségért, ahol kérésünk ismét meghallgatatott. Bár nem tartozik szorosan a teszthez, de azért mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni, hogy jó látni, hogy vannak még olyan kereskedések, ahol minden az ügyfélről szól, még akkor is, ha nem vesz náluk autót. Ennyi segítőkészséggel, alázattal ritkán találkozni, gyakorlatilag eddig még nem tudtam olyat kitalálni, amiben nem lettek volna partnerek.

Vonalzóval tervezték
Vonalzóval tervezték
Visszatérve a Grand Vitarára, ez az autó más teljesen más világ, mint amihez a Suzuki esetében szoktunk. Ugyan a keményebb műanyagok még egy kicsit a Swiftet idézik, az összeszerelési minőség kifogástalan, sőt az ergonómiába sem sikerült belekötni. Kicsit furcsa, hogy a terepváltónak nem karja van, hanem egy forgó kapcsolója, de rá kellett jönnöm, hogy kezelhetőség szempontjából ez még jobb is így.

Az egész autó belül egy kicsit túl egyszerűnek tűnik, bár az látszik, hogy lényeges szempontok között előtérbe került a masszív anyagválasztás, és háttérbe a hatásvadászat. Ennek ellenére több helyen feltűnik némi ezüst betét, hogy valami legalább maradjon a feelingből, de összességében a külsőhöz viszonyítva a beltérben nekem hiányérzetem van. Még szerencse, hogy az összeszerelés szinte kifogástalan.

Belül kissé a Swift-re emlékeztet
Belül kissé a Swift-re emlékeztet
Az autó felszereltsége is elég jó, ez még akkor is elmondható, ha a turbódízel motorhoz rendelhető legegyszerűbb, JLX-A kivitelről beszélünk. Gyakorlatilag minden benne van, amit én fontosnak érzek, talán a tempomatot hiányoltam a legjobban, de ezt sem görcsösen. Az autóban így is széria a 8 darab légzsák, az ABS, a vészfékrásegítő, a központizár, az indításgáltó, a kormányról is vezérelhető 4 hangszórós CD-s rádió, az automata légkondi, 16 collos alukerekek és sok minden egyéb dolog. Lehetne még rá nagyobb kerék, Xenon, ESP meg minden, de ebben "csak" ezek voltak.

A Grand Vitara így ötajtósban meglehetősen nagy vas, de ebben a méretosztályban nem számít kiemelkedően nagynak. Ettől függetlenül a helykínálatba nem lehet belekötni, négy felnőtt kényelmesen elutazhat benne, sőt az ötödik hely sem olyan drámai, mivel hátul-középen nincs jelentősen megmagasítva az ülés. Az ülések egyébként kicsit kemények, de kényelmesek, ugyanakkor terepen egy kicsit zavart, hogy szinte semmilyen oldaltartással nem rendelkeznek, így rendesen csúszkáltam a vezető ülésben. Érdekes módon a csomagtér alaphelyzetben nem túl nagy, hiszen alulról nyaldossa a 400 litert, de ha a kalaptartót nem nézzük, vagy éppen a hátsó üléseket előre döntjük, akkor bizony egy termetes rakodóhely keletkezik a Grand Vitarában.

A terepváltó
A terepváltó
A motorral mindenképpen előre léptek - mondhatnánk -, hiszen a 109 LE-ből 129 lett, és a forgatónyomaték is elérte a bűvös 300 Nm-t, csak éppen a tálalás nem sokat változott. A régi Grand Vitara kétezres turbódízelnél nekem a motor teherautós karaktere tűnt fel és most ez valahogy itt is egy kicsit visszaköszönt. Persze a Renault-tól származó dízelmoci sokkal jobb mint az előző, erősebb, pörgős, de kicsit nyers, és alul gyengécske. Igazából ha a nagy konkurensek motorjaihoz hasonlítom, akkor nagyon nem állja a versenyt, hiszen mondjuk az új RAV4 177 lovas 2.2-ese sokkal jobb, igaz valamivel nagyobb és sokkal-sokkal többe kerül. Ennek ellenére nem tetszett ez a dízelmotor, és legfőképpen azért, mert alacsony fordulaton gyengécske, felette meg nagyon nyers, erős a hangja.

A menetteljesítményeket nézve is van hiányérzetem, hiszen a 170-es végsebesség egy terepjárótól nem rossz végsebesség, de azért őszintén szólva ez inkább hobbi-terepjáró, sokkal inkább a közútra találták ki, akkor meg már mehetne jobban. A több mint 13 másodperces százra gyorsulás sem túl biztató, bár a városi mászkálás során annyira nem hiányzott, hogy nem egy gyorsulógép. Inkább országúton kellett volna néha egy kis extra power, mert így nem igazán ment jobban, mint a nemrég nálam járó Navara.

Korrekt helykínálat hátul is
Korrekt helykínálat hátul is
Még szerencse, hogy a futóműve sokkal jobb, így a Grand Vitarával sokkal személyautósabban lehet közlekedni. Ugyan nem egy szerpentinfaló, de nem is fordul sokkal rosszabbul, mint egy átlag személyautó, sőt jobban bírja az úthibákat. Nekem kicsit hajós a rugózása, de terepjáróban ez pont jó, ültem már sokkal rosszabban is, ami ráadásul dupla ennyibe került. Az autó vezethetősége egyébként meglehetősen jó, egyedül a karcosan járó váltó zavart egy kicsit, ami néha egy kicsit akad is. Viszonylag lassan ajánlatos vele váltani, így azonban tutira elvész a turbónyomás a motorból, ezért aztán ha valaki siet, meglehetősen szaggatottra sikeredhet a gyorsítási folyamat. A kormány pontos, a rásegítése szerintem pont jó, a fékek nagyon jól harapnak, a kuplung pedig a váltó határozottságához képest talán puha. Összességében mégis azt mondanám, hogy kellemes a Grand Vitarát vezetni, tetszettek az együtt töltött napok.

Mint már az előzőekben is említettem, a Grand Vitara turbódízel kínálatából a legegyszerűbbet kaptuk meg tesztelésre, a JLX-A felszereltségi szintért a DDiS motor esetében 7.190.000 forintot kell a kereskedőnél hagyni, ehhez jöhet még a metálfényezés 75 ezres ára. Ha valaki többre vágyik, akkor megveheti a JLX-AL nevű modellt, amiben már nagyobb hifi, Xenon fényszóró és 17-es alufelnik is vannak, ez további 700 ezerrel kerül többe, sőt még 100 ezrért már ESP is van benne.

A dízelmotor valahogy nem az igazi
A dízelmotor valahogy nem az igazi
Azt kell mondjam, hogy a konkurensek árait nézve ez ugyan nem sok, de a Suzuki jelenlegi megítélését, valamint a konkurensekhez kapható jóval újabb motorokat nézve bizony mégis az. Ez a moci szerintem nem az igazi, függetlenül attól, hogy az adatai nem feltétlenül rosszak. A folyamatosan fejlődő dízel piacon csak átlagosnak, vagy az alattinak mondható az ereje, a tesztút alatt tapasztalt 8,7 literes átlag pedig ismét nem egy olyan érv, ami nem szólhat egyértelműen mellette. Az üresen 1.6 tonnás kasztnit nem mozgatja a konkurensekhez hasonlatos vehemenciával, ez abból is adódhat, hogy a legtöbben már 2.2-es dízellel próbálkoznak, ez meg csak 1.9-es. Persze ha nem a nagy márkákat nézzük, akkor ott a Kia Sportage, meg a Hyundai Tucson, de ezekre is igaz, hogy erősebb motorral rendelkeznek, csak éppen olcsóbbak is. Kéne tehát egy jobb motor és/vagy egy jobb ár!